Az ajándékozás Luther Márton idejében december 6-ról Karácsonyra módosult. Az ajándékok szimbólumai voltak a napkeleti bölcsek Jézus születésekor vitt ajándékainak. Eleinte a gyerekek csak apróságokat kaptak a fa alá, mint például alma, dió, pénzérme. A hazai játékgyártás csak az 1800-as évek végén indult meg. Az ajándékozásra nagyobb hangsúlyt is csak ezt követően helyeztek.

A karácsonyi vásárok német eredetűek, innen terjedtek át elsőként Olaszországba, Svájcba és Franciaország német nyelvű részeire. Régiónként más-más névvel illetik a vásárlókat, pl. Weihnachtsmarkt, Christkindlmarkt, Striezelmarkt. Az egyik legismertebb a nürnbergi Christkindlmarkt, melynek hagyományai 1628-ig nyúlnak vissza. Ausztriában is nagy népszerűségnek örvendenek osztrák a karácsonyi vásárok, a bécsit évente kb. 3 millióan keresik fel. Ausztria legmagasabban fekvő vására Petzenben, 1700 méter magasan található.

Európában 1840-től gyártanak karácsonyi gömböket a thüringiai Lauschában. Hans Greiner által gyártott díszek először főként dió és gyümölcs formájúak voltak. Eleinte üvegből készültek, jóval később tértek csak át a műanyagra. A díszek elterjedését a brit Viktória királynőnek tulajdonítják, az 1800-as évek végén a németországi gyárból hozatott a férje díszeket és ezzel divatot teremtett.

Az első nyomtatott adventi kalendárium 1908-ban hagyta el a nyomdát. Akkor még nem voltak rajta nyitogatható ablakocskák, majd csak 1920-tól. Az ötlet, a nyomda tulajdonostól, Gerhard Langtól származott, akinek kiskorában az édesanyja kartonpapírra 24 csomagot rajzolt, és mindegyiken egy-egy süteményt helyezett el, hogy a kisfiú tudja még mennyi idő van vissza december 24-ig.

A szaloncukorral kezdetekben a polgári, valamint főúri szalonokban a vendégeket kínálták, innen a megnevezése is. Az eredeti termék alapja a fondant cukor, mely a XIX. század első felében jelent meg Magyarországon is. Az 1800-as évek végén kezdték meg itthon a szaloncukor gyártását.

Régen a karácsonyi ünnepi asztal része volt az alma, dió, méz és a fokhagyma. A mézbe mártott fokhagymával kezdték az étkezést. Úgy tartották már akkoriban is, hogy a méz megédesíti az életet, illetve megvéd a jövő évben mindenféle torokbajtól. A fokhagyma az életerőt szimbolizálta. Az almát pedig annyi cikkre vágták, ahányan az asztalt körül ülték, ez az összetartozás jelképe volt. A bejgli tölteléke is fontos szimbólum volt, a dió a bölcsesség, a mák a bőség jelképe.

Itt az ideje elkezdeni kibogózni az égősort! A karácsonyfa díszítéseként gyakran használtak gyertyákat kezdetben, ám nyilvánvalóan ez meglehetősen tűzveszélyes volt. Az elektromosság megjelenése után viszonylag gyorsan létrejött az első égősor is, Edward Johnson - aki Thomas Edison munkájára volt - 80 kis égőből álló fényfüzért kreált. 1890-ben kezdték el nagyobb mennyiségben a gyártásukat. Magyarországon 1962-ben kezdte el felváltani a gyertyákat.

A legnépszerűbb karácsonyi sütemény, a bejgli valójában Sziléziából származik és már a XIV. században is készítettek hasonló süteményt, csak a formája tért el némileg. Nem csak Magyarországon népszerű a mákos változata, hanem számos nemzet konyhájában ismert, így például a cseheknél, lengyeleknél, a Balkánon, de még Dániában is. Magyarországra vélhetőleg Ausztriából került be, 1830-tól említik szakácskönyvek.

Akit ma Mikulásként emlegetünk, nem mas, mint Szent Miklós püspök, aki a 3-4. században élt. Segítette a szegényeket, az éj leple alatt azokhoz a házakhoz, ahol gyerekekek is laktak, ajándékokat csempészett be. December 6-án halt meg Myrában. A ma legismertebb Mikulás a finn Joulopukki.

Rudolf a rénszarvas figurája az USA-ból ered. Ott a legenda szerint a Mikulás Karácsonykor kilenc rénszarvas által húzott szánon viszi ki az ajándékokat a gyermekeknek. 1939-ben Robert L. May versében jelent meg a piros orrú Rudolf alakja elsőként.

Karácsonyfa

A német karacsonyi vásárok kihagyatatlan kelléke a Glühwein, és az alkoholmentes Kinderpuntsch. Az előbbi a mi forralt borunkhoz hasonlít, de erősebben fűszerezett. Az utóbbi pedig egy gyümölcstea alapú forró ital. A fűszeres bort már a rómaiak is itták, csak hidegen. A forralt verzió 1956-ból Augsburgból származik, Rudolf Kunzmann a pincéjében készítette és árulta a cukros, fűszeres italt.

A karácsonyfa szaloncukorral való feldíszítése magyar hagyomány. Kb. már 140 éve, hogy a színes papírba csomagolt kis cukorkát a fára aggatják. A hamburgi cukrászmester Stühmer Frigyes alapította az első magyar csokoládégyárat. Az ő üzemében kezdték el itthon is üzemi körülmények között gyártani a szaloncukrot, melyet stadionba csomagoltak, a papír rojtozása még sokáig kézzel történt. A tömegtermelés az 1950-es években indult újra a háborút követően, de szegényesebb ízválasztékkal mint korábban, és elterjedt a csoki bevonat nélküli konzum szaloncukor. A legnépszerűbb, a ma is kapható zselés változat az 1970-es években terjedt el.

Annak ellenére, hogy leginkább az amerikai filmekből ismerjük a candy cane-t, azaz cukorpálcikát, nem a tengerentúlról származik. Már talán még sem lepődünk, hogy ez is Németországból indult. A kölni székesegyház kórusvezetője a betlehemes játékok alatt a gyerekek nyüzsgését szerette volna megszüntetni, és ezért cukorkát készíttetett nekik. Viszont nem volt szabad a templomokban egészségtelen cukrot osztani, ezért a cukorrudat meggörbíttette, hogy a kis Jézust felkereső pásztorok botjára hasonlítson.

A világon a legnagyobb függő adventi koszorút minden évben Mariazellben állítják fel. 12 méter átmérőjű és 6 tonna súlyú. 24 gyertya található rajta, ahogy a legelső adventi koszorún is a 19. század közepén.

A diótörő figura Németországban a jó szerencse szimbóluma. Úgy vélik, hogy a gonosz szellemeket távol tartja a háztól, ezért is kaptak régen a gyerekek a fa alá ilyen figurát. A németeknél a XVII. századtól sokáig háztartási kellékként szolgált. A XIX. század elején írta meg E.T.A. Hoffmann a Diótörő és Egérkirály című meséjét. A figurát 1872-ben kezdték el gyártani, mely Csajkovszkij színpadi műve után nagy népszerűségi kezdett el örvendeni. Az igazi kézzel készített figura 60 különböző darabból áll és élénk színekkel díszített.

Az adventi koszorú története 1839-ig nyúlik vissza. Egy hamburgi evangélikus lelkész, Johann Heinrich Wichern árvaházi gyerekek számára szerette volna az ünnepi időszakot, a várakozást szebbé tenni, ezért egy régi kocsikerékből, ágakkal a mai koszorú elődjét elkészítette. 20 piros és 4 fehér gyertyát helyezett el rajta, melyből minden nap 1-1-et meggyújtottak.

A méz mindig is előkelő, drága alapanyagnak számított, csak ünnepekre készítettek belőle süteményt. Az 1200-as évektől vallásos témájú figurákat, süteményeket készítettek méz felhasználásával. A 15. században a svéd apácák állítólag gyomorrontásra is használták a mézeskalácsot. Ez időben megjelentek már egyébként a festett és ablakos mézeskalácsok is. A 17. században jöttek létre hazánkban a mézeskalács céhek.

Betlehemezés, repülés, kántálás

Egyik kedvelt karácsonyi süteményünk a linzer, mely Linz városából származik. Eredetileg mandula, citrom és fahéj felhasználásával készült, omlós tészta, melyet feketeribizli lekvárral ragasztottak össze. A mézes puszedli Hollandiából jutott el hazánkig. A habcsók is elmardhatatlan kelléke az ünnepnek, régen a karácsonyfa egyik éke volt, a hópelyheket szimbolizálta.

Karácsonyi ételek

Fagyöngy és karácsonyi növények

Grincs a mese eredeti változatában Kikfalva lakóinak Karácsonyát akarja keresztül húzni. Ellopja az éjszaka közepén az ajándékokat és a karácsonyi kellékeket, díszeket. Ám rá kell döbbennie, hogy az ünnep nem ettől ünnep, hanem az együttlét öröme, a szeretet adja meg a Karácsony lényegét. Ennek hatására Grincs szíve is meglágyul. A Grincsről szóló mese 1957-ben jelent meg, egy amerikai karikatursita fejéből pattant ki a mesebeli alak ötlete. Később film is készült belőle. A grincsfa divatját a 2018-ban készült animációs film teremtette meg. Általában zanótból készül.

A Nürnberger Lebkuchen, azaz a nürnbergi mézeskalács merőben eltér az itthon megszokottól, ízében és kinézetében is. Főként magvakból, aszalt gyümölcsökből áll, az alján ostya található, a tetejét csokiba vagy mázba mártják és nagyon finom!

Az ajándékozás Luther Márton idejében december 6-ról Karácsonyra módosult. Az ajándékok szimbólumai voltak a napkeleti bölcsek Jézus születésekor vitt ajándékainak. Eleinte a gyerekek csak apróságokat kaptak a fa alá, mint például alma, dió, pénzérme. A hazai játékgyártás csak az 1800-as évek végén indult meg. Az ajándékozásra nagyobb hangsúlyt is csak ezt követően helyeztek.

A karácsonyi vásárok német eredetűek, innen terjedtek át elsőként Olaszországba, Svájcba és Franciaország német nyelvű részeire. Régiónként más-más névvel illetik a vásárlókat, pl. Weihnachtsmarkt, Christkindlmarkt, Striezelmarkt. Az egyik legismertebb a nürnbergi Christkindlmarkt, melynek hagyományai 1628-ig nyúlnak vissza. Ausztriában is nagy népszerűségnek örvendenek osztrák a karácsonyi vásárok, a bécsit évente kb. 3 millióan keresik fel. Ausztria legmagasabban fekvő vására Petzenben, 1700 méter magasan található.

Európában 1840-től gyártanak karácsonyi gömböket a thüringiai Lauschában. Hans Greiner által gyártott díszek először főként dió és gyümölcs formájúak voltak. Eleinte üvegből készültek, jóval később tértek csak át a műanyagra. A díszek elterjedését a brit Viktória királynőnek tulajdonítják, az 1800-as évek végén a németországi gyárból hozatott a férje díszeket és ezzel divatot teremtett.

Az első nyomtatott adventi kalendárium 1908-ban hagyta el a nyomdát. Akkor még nem voltak rajta nyitogatható ablakocskák, majd csak 1920-tól. Az ötlet, a nyomda tulajdonostól, Gerhard Langtól származott, akinek kiskorában az édesanyja kartonpapírra 24 csomagot rajzolt, és mindegyiken egy-egy süteményt helyezett el, hogy a kisfiú tudja még mennyi idő van vissza december 24-ig.

Akit ma Mikulásként emlegetünk, nem mas, mint Szent Miklós püspök, aki a 3-4. században élt. Segítette a szegényeket, az éj leple alatt azokhoz a házakhoz, ahol gyerekekek is laktak, ajándékokat csempészett be. December 6-án halt meg Myrában. A ma legismertebb Mikulás a finn Joulopukki.

A szaloncukorral kezdetekben a polgári, valamint főúri szalonokban a vendégeket kínálták, innen a megnevezése is. Az eredeti termék alapja a fondant cukor, mely a XIX. század első felében jelent meg Magyarországon is. Az 1800-as évek végén kezdték meg itthon a szaloncukor gyártását.

Itt az ideje elkezdeni kibogózni az égősort! A karácsonyfa díszítéseként gyakran használtak gyertyákat kezdetben, ám nyilvánvalóan ez meglehetősen tűzveszélyes volt. Az elektromosság megjelenése után viszonylag gyorsan létrejött az első égősor is, Edward Johnson - aki Thomas Edison munkájára volt - 80 kis égőből álló fényfüzért kreált. 1890-ben kezdték el nagyobb mennyiségben a gyártásukat. Magyarországon 1962-ben kezdte el felváltani a gyertyákat.

A legnépszerűbb karácsonyi sütemény, a bejgli valójában Sziléziából származik és már a XIV. században is készítettek hasonló süteményt, csak a formája tért el némileg. Nem csak Magyarországon népszerű a mákos változata, hanem számos nemzet konyhájában ismert, így például a cseheknél, lengyeleknél, a Balkánon, de még Dániában is. Magyarországra vélhetőleg Ausztriából került be, 1830-tól említik szakácskönyvek.

Régen a karácsonyi ünnepi asztal része volt az alma, dió, méz és a fokhagyma. A mézbe mártott fokhagymával kezdték az étkezést. Úgy tartották már akkoriban is, hogy a méz megédesíti az életet, illetve megvéd a jövő évben mindenféle torokbajtól. A fokhagyma az életerőt szimbolizálta. Az almát pedig annyi cikkre vágták, ahányan az asztalt körül ülték, ez az összetartozás jelképe volt. A bejgli tölteléke is fontos szimbólum volt, a dió a bölcsesség, a mák a bőség jelképe.

Egyik kedvelt karácsonyi süteményünk a linzer, mely Linz városából származik. Eredetileg mandula, citrom és fahéj felhasználásával készült, omlós tészta, melyet feketeribizli lekvárral ragasztottak össze. A mézes puszedli Hollandiából jutott el hazánkig. A habcsók is elmardhatatlan kelléke az ünnepnek, régen a karácsonyfa egyik éke volt, a hópelyheket szimbolizálta.

A német karacsonyi vásárok kihagyatatlan kelléke a Glühwein, és az alkoholmentes Kinderpuntsch. Az előbbi a mi forralt borunkhoz hasonlít, de erősebben fűszerezett. Az utóbbi pedig egy gyümölcstea alapú forró ital. A fűszeres bort már a rómaiak is itták, csak hidegen. A forralt verzió 1956-ból Augsburgból származik, Rudolf Kunzmann a pincéjében készítette és árulta a cukros, fűszeres italt.

A karácsonyfa szaloncukorral való feldíszítése magyar hagyomány. Kb. már 140 éve, hogy a színes papírba csomagolt kis cukorkát a fára aggatják. A hamburgi cukrászmester Stühmer Frigyes alapította az első magyar csokoládégyárat. Az ő üzemében kezdték el itthon is üzemi körülmények között gyártani a szaloncukrot, melyet stadionba csomagoltak, a papír rojtozása még sokáig kézzel történt. A tömegtermelés az 1950-es években indult újra a háborút követően, de szegényesebb ízválasztékkal mint korábban, és elterjedt a csoki bevonat nélküli konzum szaloncukor. A legnépszerűbb, a ma is kapható zselés változat az 1970-es években terjedt el.

Annak ellenére, hogy leginkább az amerikai filmekből ismerjük a candy cane-t, azaz cukorpálcikát, nem a tengerentúlról származik. Már talán még sem lepődünk, hogy ez is Németországból indult. A kölni székesegyház kórusvezetője a betlehemes játékok alatt a gyerekek nyüzsgését szerette volna megszüntetni, és ezért cukorkát készíttetett nekik. Viszont nem volt szabad a templomokban egészségtelen cukrot osztani, ezért a cukorrudat meggörbíttette, hogy a kis Jézust felkereső pásztorok botjára hasonlítson.

Betlehemezés, repülés, kántálás

Rudolf a rénszarvas figurája az USA-ból ered. Ott a legenda szerint a Mikulás Karácsonykor kilenc rénszarvas által húzott szánon viszi ki az ajándékokat a gyermekeknek. 1939-ben Robert L. May versében jelent meg a piros orrú Rudolf alakja elsőként.

A világon a legnagyobb függő adventi koszorút minden évben Mariazellben állítják fel. 12 méter átmérőjű és 6 tonna súlyú. 24 gyertya található rajta, ahogy a legelső adventi koszorún is a 19. század közepén.

A diótörő figura Németországban a jó szerencse szimbóluma. Úgy vélik, hogy a gonosz szellemeket távol tartja a háztól, ezért is kaptak régen a gyerekek a fa alá ilyen figurát. A németeknél a XVII. századtól sokáig háztartási kellékként szolgált. A XIX. század elején írta meg E.T.A. Hoffmann a Diótörő és Egérkirály című meséjét. A figurát 1872-ben kezdték el gyártani, mely Csajkovszkij színpadi műve után nagy népszerűségi kezdett el örvendeni. Az igazi kézzel készített figura 60 különböző darabból áll és élénk színekkel díszített.

Karácsonyfa

Az adventi koszorú története 1839-ig nyúlik vissza. Egy hamburgi evangélikus lelkész, Johann Heinrich Wichern árvaházi gyerekek számára szerette volna az ünnepi időszakot, a várakozást szebbé tenni, ezért egy régi kocsikerékből, ágakkal a mai koszorú elődjét elkészítette. 20 piros és 4 fehér gyertyát helyezett el rajta, melyből minden nap 1-1-et meggyújtottak.

A méz mindig is előkelő, drága alapanyagnak számított, csak ünnepekre készítettek belőle süteményt. Az 1200-as évektől vallásos témájú figurákat, süteményeket készítettek méz felhasználásával. A 15. században a svéd apácák állítólag gyomorrontásra is használták a mézeskalácsot. Ez időben megjelentek már egyébként a festett és ablakos mézeskalácsok is. A 17. században jöttek létre hazánkban a mézeskalács céhek.

Karácsonyi ételek

Fagyöngy és karácsonyi növények

Grincs a mese eredeti változatában Kikfalva lakóinak Karácsonyát akarja keresztül húzni. Ellopja az éjszaka közepén az ajándékokat és a karácsonyi kellékeket, díszeket. Ám rá kell döbbennie, hogy az ünnep nem ettől ünnep, hanem az együttlét öröme, a szeretet adja meg a Karácsony lényegét. Ennek hatására Grincs szíve is meglágyul. A Grincsről szóló mese 1957-ben jelent meg, egy amerikai karikatursita fejéből pattant ki a mesebeli alak ötlete. Később film is készült belőle. A grincsfa divatját a 2018-ban készült animációs film teremtette meg. Általában zanótból készül.

A Nürnberger Lebkuchen, azaz a nürnbergi mézeskalács merőben eltér az itthon megszokottól, ízében és kinézetében is. Főként magvakból, aszalt gyümölcsökből áll, az alján ostya található, a tetejét csokiba vagy mázba mártják és nagyon finom!